A mészégetés

az a művelet, melynek célja a mészkövet égetett mésszé alakítani.

A Bükk hegység nemcsak fát, mészkövet is adott az embereknek. A Bükk hegységben e mesterség hagyományai Bélapátfalván, Bükkszentkereszten még nyomon kísérhetők.

A mészégetéshez külön e célra szerkesztett mészégető kemencéket használnak; ezen kemencék berendezése különböző. A legegyszerübbek az időszakiak, t. i. oly kemencék, melyek nincsenek folytonos működésben, hanem a mészégetés után ki kell hűlni hagyni a kemencét, belőle az égetett meszet kiszedni és újból mészkővel megtölteni.A folytonos mészégetésre berendezett kemencék előnye éppen az, hogy bennük a mészégetés szakadatlanul folyik, minek megfelelően a tüzelőanyag is jobban kihasználható.

A mészégető kemencét földbe süllyesztik, már legalábbis az égéstér legnagyobb részét. Falát tufakővel rakják ki. A mészégető kemencékbe általában 200-400 mázsa mészkövet raknak be egy-egy égetés alkalmával. Először a tűztér körül, körben rakják be a köveket. Befelé a nagyobb darabokat, míg a kemence fala és e nagykövek, az úgynevezett sorkövek közötti rést apróbb darabokkal töltik ki. Ahogy haladnak a sorokkal egyre feljebb, úgy szűkítik a képződő kör átmérőjét, vagyis kupolát alakítanak ki. Ez a művelet kívánja talán a legnagyobb gyakorlatot, szakértelmet, mert ha rosszul sikerül a kövek elrendezése, égetéskor a kupola bizony beszakadhat a tűztérbe. A mészkő kezdeti vörös izzása után, úgy 900 °C elérése körül megindul a fehér izzás, és ezzel a mészkő kiégése. Tüzelőanyagul rendesen fát, esetleg kőszenet, barnaszenet is használnak.